Székely János: Caligula helytartója

„Az alattvalók egyetlen valódi
Mentsége az, hogy túlélik a császárt.
Nem gondolod, hogy ez egy emberélet
Tartalmának tán mégis csak kevés?
Vád ez barátom, nem pedig vigasz.
Mert voltaképpen csakis ott van szükség
Mentségre, ahol nincs mentség.” 

A Caligula helytartója a huszadik századi magyar drámairodalom egyedülálló alkotása. Alaphelyzete látszólag egyszerű, mégis bonyolult morális dilemmát rejt magában: az őrült császár, Caligula saját magáról mintázott szobrot küld helytartójával a megszállt Palesztinába. A szobrot azonnal fel kell állítani a zsidók templomában. Ám a zsidók ellenkeznek: bálvány nem kerülhet szent helyre. Lehetetlen, hogy a rómaiak átlépjék vele a templom küszöbét. A helytartó közli: a szobrot muszáj bevinni a templomba, ez a császár parancsa, mire a zsidók főpapja arra kéri őt, tagadja meg ezt a zsarnoki parancsot. Szenvedélyes vitába kezdenek hitről és hatalomról, miközben a helytartóban felébred a lelkiismeret, amely elvezeti őt a dráma fő kérdéséhez: hol húzódik a hatalomhoz való hűség határa? Mi a súlyosabb: a muszáj, vagy a lehetetlen? 

Székely János drámája a hit erejéről, az emberség és a zsarnokság viszonyáról szól megrendítő egyéni sorsokon keresztül, korokon átívelő, metsző éleslátással.

Az előadás a  Nemzeti Kulturális Alap  támogatásával jön létre Szegeden.

Szereposztás
Petronius, Caligula szíriai helytartója – Borovics Tamás
Barakiás, a jeruzsálemi templom főpapja – Ottlik Ádám
I. Agrippa, Palesztina királya – Pálfi Zoltán
Júdás, zsidó politikus – Vatamány Atanáz
Decius, Caligula követe – Rédei Roland
Lucius, Petronius segédtisztje – Krausz Gergő
Probus, Petronius másik segédtisztje – Poroszlay Kristóf

Alkotók
Díszlettervező – Golicza Előd
Jelmeztervező – Horváth Jenny
Zeneszerző – Rozs Tamás
Világítástervező – Stadler Ferenc
Vágó – Láng Alexandra
Súgó – Petró Annamária
Ügyelő – Lőrincz Júlia
Rendezőasszisztens – Horváth Bettina
Rendező – Fábián Péter