Emil Keres

Négy évvel azután, hogy elvégezte a Színiakadémiát (1950), már a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója lett (1954-56). Előtte azonban már játszott a Magyar Néphadsereg Színházában és 1951–54-ben a Nemzeti Színházban.

1956-ban a Vígszínházba került, de ott sem játszhatott sokáig, 1961-től a Jókai Színházban játszott, majd ismét direktorrá nevezték ki, ezúttal a Thália élére. Több mint egy évtizedig igazgatta a társulatot, majd 1973–1985 között a Radnóti Színpad igazgatója, ugyanekkor a Színházművészek Szövetsége előadóművész tagozatának elnöke. Innen ment nyugdíjba 1985-ben, de nem adta fel munkáját, hiszen színészként azóta is gyakran fellép.

Manapság a Karinthy Színházban, és a Budaörsi Játékszínben, néha pedig a Városmajori Szabadtéri Színpadon lép fel.

Díjai:

Jászai Mari-díj (1953, 1963, 1981)
Kossuth-díj (1965)
Érdemes művész (1974)
Kiváló művész (1985)
Magyar Köztársasági Érdemrend (2004)
VOXCar-díj (2007) A legjobb férfi főszereplőnek járó díjat 2007. novemberében vette Keres Emil a magyar Oscarnak is nevezett VOXCar gáláján.

Főbb szerepei:
Horatio (Shakespeare: Hamlet)
Petruchio (Shakespeare: A makrancos hölgy)
József Attila (Gosztonyi János: Tiszta szívvel)
Raszkolnyikov (Dosztojevszkij–Baty: Bűn és bűnhődés)
Vladimir (Beckett: Godot-ra várva)
XII. Pius (Hochhuth: A helytartó)
Josef K. (Kafka–Gide: A per)
Fény (Csurka István: Ki lesz a bálanya?)
Nagy Lajos (Nagy Lajos: Budapest Nagykávéház)
Kuligin (Osztrovszkij: Vihar)

Jelenlegi szeprepe a Radnóti Színházban:
Ibsen: Solness építőmester-KNUT BROVIK, építész