Lajos Zilahy

Író, publicista, az MTA tagja.

Jogi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen. Tanulmányai mellett egy ügyvédnél segédkezett Nagyszalontán. 1914-ben kitört az első világháború. Ekkor bevonult katonának, azonban Lembergnél súlyosan megsebesült. Emiatt 1916-ban leszerelték. Ezt követően újságíróként dolgozott a Magyar Figyelőnél és a Déli Hírlapnál. 1916-ban Versek címen megjelenik az első önálló kötete. A Tanácsköztársaság kitörésekor Bécsbe költözött és 1919 végéig ott is maradt. Ez idő alatt egy ellenforradalmi lap kiadásán fáradozott. Miután visszatért Magyarországra, színműveit Az ökör és más komédiák címmel adatja ki 1920-ban Budapesten. 1922-ben megjelent első regénye Halálos tavasz címen, amely hatalmas sikert aratott. Ezt követően több színművel jelentkezett. 1923-ban a Nemzeti Színházban bemutatatásra került A hazajáró lélek című darabja. 1924-ben pedig a Süt a nap című műve kerül a Nemzeti Színház műsorára. Ez utóbbival elnyerte az MTA Vojnits-díját. 1925-ben Kisfaludy Társaság tagja lett. 1927-től több újság (Budapesti Hírlap, Est-lapok, Magyarország) szerkesztőségénél is dolgozott. 1930-től újabb kitüntetés következik, a Corvin-koszorú. Felesége Bárczy Piroska lett. Az 1930-as években számos művét megfilmesítették. Zilahy ekkoriban Pegazus néven saját filmvállalatot alapított. A Horthy-rendszer politikáját támogatta, bár az ez ellen lázadó írókkal és értelmiségiekkel is kapcsolatban állt. 1935 áprilisában találkozót szervezett, amelyen megpróbálta közelíteni a népi írókat Gömbös Gyula irányvonalához. Május elején ennek érdekében létrehozták az Új Szellemi Front nevű tömörülést, azonban ez a törekvés a kezdeményezés szintjén maradt. A második világháború kitörése után szembefordult a fennálló rendszerrel. 1940–től 1944-ig szerkesztő a Híd című hetilapnál. Ebben az időben alapítványt hozott tehetséges fiatalok számára.

Az 1944-es német megszálláskor a Fatornyok című darabját betiltották, mivel az erősen náciellenes volt. 1945-től közéleti aktívitása megnőtt. A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság első elnöke, illetve az Irodalom és Tudomány cimű folyóirat főszerkesztője lett. 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált. Művei tiszteletdíjából élt, és a jobboldali emigráns szervezetekkel nem akart kapcsolatot tartani. Az 1950-es évektől kezdve élete végéig Újvidéken, a hajdani Jugoszláviábanrendszerint a Hotel Parkban szállt meg, ahová gyakran ellátogatott. 1971-ben Budapesten járt, foglalkoztatta ugyan a hazatelepedés gondolata, de arra is gondolt, hogy a magyarkanizsai Liget-soron vesz magának házat (Vicei Károly: ÚTITÁRSAM, ZILAHY, Magyar Szó, Újvidék, 2010.)Súlyos csapásként élte meg a HALÁLOS TAVASZ jugoszláv-spanyol-amerikai filmváltozatának kudarcát(1972). Végleges hazatelepülését azonban halála megakadályozta; az Újvidék melletti kamonci tüdőszanatóriumban hunyt el. Végrendeletének megfelelően Budapesten temették el.

Az 1916-ban megjelent verseskötete nagyrészt háborúról szóló költeményeket tartalmazott. Az 1920-as Az ökör és más komédiák című kiadásban egyfelvonásos darabok találhatóak. Az 1922-ben kiadott Halálos tavasz című regénye rendkívül sikeres volt, mivel romantikus érzelmességével sikerült megragadnia a közönséget. Süt a nap című színművét az első világháború utáni falusi életéből merítette. Ezzel sikerült elnyernie az MTA Vojnits-díját. 1925-ben beválasztják a Kisfaludy Társaságba. A középosztályt Két fogoly című, 1926-ban Budapesten megjelent regényével nyeri meg. 1930-ban megkapja a Corvin-koszorút. Az 30-as évek elhozták a magyar filmgyártás fénykorát. Zilahy ebben az időben forgatókönyvíróként és később rendezőként is tevékenykedett. Több művét is megfilmesítették. Az egyik legnagyobb sikert az 1939-ben készült Halálos tavasz jelentette, amiben a felejthetetlen Jávor Pál és korának szexszimbóluma Karády Katalin játszott. Olyan filmeknél működött közre, melyekben olyan nagyszerű szinészek játszottak, mint Bilicsi Tivadar, Somlay Artúr, Csortos Gyula, Kiss Manyi, Páger Antal, Gózon Gyula, hogy csak a legnagyobb neveket említsük. Említésre méltó még az 1943-as Fatornyok című darabja, ami teljes szembefordulás a náci rendszerrel szemben. Az Irodalom és Tudomány című folyóiratban kezdte el folytatásokban közölni Ararát című regényét. Később – már emigrációban – tovább szőtte a történet szálait, megírva az előzményeket és a folytatást is. Így született A Dukay család trilógia, a magyar arisztokrácia közel másfél száz esztendőt átfogó társadalomrajza. A regényben, mely a bécsi kongresszus megnyitásakor (1814) kezdődik és a huszadik század negyvenes éveinek végén ér véget, több kor és több nemzedék története szövődik egymásba rendkívül fordulatosan és olvasmányosan. Realizmus és romantika keveredik a nagyregényben, gyakran lírai, máskor humoros jelenetekkel ötvöződve. A trilógia a hetvenes években Újvidéken jelent meg, magyar nyelvű könyv esetében példátlanul magas: 272 000 példányban, ebből átkerült hazánkba 40 000 példány - de a cenzúra nem engedte a regényt a maga teljességében forgalomba hozni Magyarországon. A teljes, cenzúrázatlan szöveg először 2006-ban jelent meg Magyarországon 1416 oldalon.

Művei:
Zilahy Lajos versei 1914-1916 Beöthy Zsolt előszavával (1916);
Az ökör és más komédiák (1920);
Halálos tavasz (1922);
Szépapám szerelme (1922);
A jégcsap (1923);
Hazajáró lélek (1923);
Az ezüstszárnyú szélmalom (1924);
Süt a nap (1924);
Csillagok (1925);
Zenebohócok (1925);
Két fogoly (1926);
A világbajnok (1927);
Valamit visz a víz (1928);
A fehér szarvas (1929);
Versek (1929);
Leona (1930?);
Úrilány (1932?);
A lélek kialszik (1932);
A tésasszony (1932);
Tűzmadár (1932);
Fehér hajó (1932?);
A tizenkettedik óra (1933);
Az utolsó szerep (1935);
A fegyverek visszanéznek (1936);
Szűz és gödölye (1937);
Gyümölcs a fán (1938);
Kisebb elbeszélések (1939);
A földönfutó város (1939);
Csöndes élet (1941);
Szépanyám (1943);
Fatornyok (1943);
Ararát (1947);
A Dukay család (1967–68).