Magyar Népmese Háza: Tizenkét varjú

Egy faluszéli házikónak tizennégy lakója van – a megözvegyült anya, tizenkét fia és a legkisebb gyerek, a lánya. Ha a szegénység nem lenne már így is túl nagy csapás, az éhes fiúk folyton anyjuk nyakára járnak – az elkeseredett asszony átkot szór gyermekeire. „Ó, Uram, bocsásd meg a bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!” És mintha a meggondolatlan szónak hatalma lenne az ész felett, a tizenkét fiú éjfekete madárként az égbe száll…

Eltelik tizenhat év, a faluszéli házikóban ketten élnek: a bánatos anya és egyetlen lánya, aki egy nap úgy dönt, megkeresi a testvéreit. Nyakába veszi a világot, hogy végre azokkal lehessen, akikhez tartozik. Bandukol erdőn-mezőn, útja során emberek és állatok segítik, hogy elérjen bátyjai új lakóhelyére, az aranypalotába. A legkülönbözőbb próbatételeket kell kiállni, hogy a család végre újra együtt lehessen.

A Tizenkét varjú a kimondott szó erejéről szól. Arról, hogy felelősséget kell vállalnunk a hozzánk tartozókért, amely olykor áldozatot követel tőlünk. Ebben a mesében megjelennek az emberélet kísérői – a gyász, annak feldolgozása, a bűnbocsánat és a mindennel megküzdő szeretet. Benne van minden, amit a magyar népmesékben szeretünk: hazatalálás és megérkezés abba a közösségbe, ami megmenti a lelket a magánytól. Gyermek és felnőtt is magára találhat: hol a humor segítségével, hol annak felismerésében, hogy a mese mágiája sokszor valóságosabb a valóságnál.

Szalánczi Ágota, dramaturg
és Korda Bonifác, rendező